Ízőrzők

Sokszor kérdezik tőlünk, hogy milyen szempontok szerint válogatunk a települések között, hogy lehet bekerülni a műsorba?
Többször is előfordult már, hogy forgatáson hívták fel a figyelmünket egy falura. Így történt ez Liptód esetében is.
Bóly és környéke népművészeti hagyományairól készítettünk filmet. A helyi múzeumot Lantosné dr. Imre Mária mutatta be nekünk. Nagy lelkesedéssel, őszinte szeretettel mesélt erről a kis településről, ahol még őrzik a sváb konyha hagyományait. Később írott anyagot is kaptunk Tőle, majd beajánlott minket a falu vezetésének. Néhány egyeztetés után egy szép téli napon érkeztünk meg Liptódra.
Az elkészített ételek közül a legemlékezetesebb maradt a tejfölös kelt rétes. Életemben először láttam, hogy a tejfölt habbá lehet verni, ugyanúgy, mint a tejszínt. Akkor még nem sejtettük, hogy a java csak ezután következik. Amikor az egy liter tejföl, és a 10 tojás folyós krémjét belekanalazták a kihúzott rétestésztába, majd feltekerték, úgy imbolygott a rétes, hogy minden pillanatban azt vártam, a töltelék egyszer csak szökőárként valamelyik végén kitör. Naná, hogy nem így történt! Hanem a fizika törvényeivel dacolva ezt a folyós állagú katyvaszt minden különösebb gond nélkül, egy határozott mozdulattal be is rakták a tepsibe, mi pedig csak tátott szájjal bámultunk, hogy ilyen nincs, és megtapsoltuk a mutatványt. Néhány héttel később itthon én is kipróbáltam a tejfölös kelt rétest, és sikerült! Nagyon finom, ajánlom mindenkinek!

 

A tihanyi forgatásnak már az előkészületei is izgalmasak voltak.
Punk Ferenc, egy ősi tihanyi vendéglátó dinasztia sarja volt házigazdánk, aki órákig tudott mesélni a régi ízekről, édesanyja főztjéről.
Balaton-parti település lévén, természetesen a menü javát a halételek adták. Az első problémát a halak beszerzése jelentette. Szükségünk volt keszegre, gardára, és egy szép, kiló körüli csukára is.
Szerencsénkre a halászatnál régi kedves barátunk, Szakál Tamás segített mindenben. Kiadta a parancsot, és határidőre megérkezett a csuka a halászok hálójába. Két gond volt vele: friss volt, tehát pikkelyes, és több mint két kilót nyomott.
Az első problémánkkal ki máshoz fordulhattunk volna, ha nem a családhoz. Édesapám megtisztította a halakat, és már előkészítve vittük Tihanyba, a forgatásra. Közben fohászkodtunk, hogy a nagy csuka beleférjen a tepsibe. Végül kicsit meghajlítva, de ez is sikerült, és egy nagyon finom, látványos ételt mutathattunk be a nézőknek.
A másik történet a garda-sütésről szól. Ennek több fortélya van, ezek közül az egyik leglényegesebb, hogy az előző tavaszon lemetszett, megszáradt venyigén kell sütni. A tihanyi szőlőhegyben persze ez is akadt, így aztán Varró János bácsi beirdalta – mindkét oldalán 73-szor – a halat, egyenként felhúzta vadorgona vesszőkre, és a parázson már sült is az ízletes, finom, balatoni különlegesség.

 

Az „Ízőrzők” című műsor ötlete valamikor 2006-ban fogalmazódott meg bennünk. Szándékunk az volt, hogy a helyi ízek, gasztronómiai különlegességek mellett bemutassuk az adott települést, a környék kirándulási lehetőségeit, látnivalóit, értékeit, megkülönböztető figyelmet szentelve a hagyományőrző kézművesek, civil csoportok munkájának.
2007 elején, a Zala megyei Kustánszegen forgattuk az első epizódot, a Göcseji Falumúzeum segítőkész munkatársainak közreműködésével.  Csodálatos, emlékezetes két nap volt, amit ott töltöttünk. Aranyos, kedves emberekkel dolgozhattunk együtt, élveztük a környezet szépségét. Soha nem felejtem el, hogy az első napon, a forgatás végeztével ellátogattunk azokra a helyszínekre, ami másnap várt még ránk. Ekkor kopogtattunk először Mariska néni ajtaján. Amint beléptünk, terített asztal látványa, ínycsiklandóan finom illatok, és egy csupa mosolyból álló néni fogadtak bennünket.

Kerüljenek beljebb, kedveskéim, már elkészítettem mindent – mondta, és az asztalhoz hívott bennünket.

De Mariska néni kedves, ezeket az ételeket majd csak holnap, kamera elott kellett volna elkészíteni! – mondtam én, egy nagy adag szorongással a gyomromban, hogy most mi lesz.

Nem baj, nem baj, majd holnap is megfozöm, de most jöjjenek, és kóstolják meg – hangzott a válasz egy csöppnyi rosszallás nélkül.

Így indult az ismeretségünk, és persze másnap az ételek újra elkészültek, bár a kukoricacipó sütése közben annyira belefeledkeztünk a beszélgetésbe, hogy a kenyér kicsit megégett, amin újfent jókat nevettünk. Ebből az ismeretségből aztán két év múlva egy újabb film született, amelynek már Mariska néni lett a főszereplője. Szívből ajánlom mindenkinek, aki jó tanácsra, útmutatásra, pozitív energiákra, feltöltődésre vágyik.
Az „Ízőrzők” pedig három év alatt egyre több nézőt vonz a képernyők elé, aminek természetesen mi, készítők örülünk talán a legjobban, és igyekszünk a bizalmat megszolgálni. Ezúttal ezzel az internetes naplóval, ahol közvetlenebbül tudunk olyan történeteket is megosztani Önökkel, amelyek a kamera mellett, forgatás közben zajlanak.

Ízőrzők – epizódlista (A település nevére kattintva olvashatja a recepteket)

 

Mondja el véleményét, javaslatait a műsorról a kapcsolatban szereplő e-mail címek egyikén! Ugyanitt várjuk vállalkozó kedvű, főzni szerető csapatok, települések jelentkezését, akik szívesen szerepelnének a műsorban.

Kapcsolat

Kezdőlap